Névadónk

SZABÓKY ADOLF

szaboky1

A mai napon ünnepelni gyűltünk össze. Iskolánk új nevet kap, ez az esemény mindig örömteli alkalom, mert a név erősíti az összetartozás érzését. Névadónk élete szorosan kapcsolódik a magyar ipar és a szakképzés történetéhez, mely az évszázadok alatt folyamatosan fejlődött. A legkorábbi honfoglalás előtti időkben is léteztek már mesterek, akik elkészítették a használati tárgyakat, és a tudást utódaiknak hagyományozták tovább. A középkor során először a szerzetesek oktatták szakmai ismeretekre a fiatalokat.

A céhek a 13. századi megalakulásával a szakmák oktatása már ezek keretében történt, és hosszú évek képzése várt azokra, akik méltókká váltak a vizsgák után a mester címre. Ezekben az időkben azonban a szakmák oktatásának nem voltak iskolai kereti. Komoly változásokat Mária Terézia rendeletei: a két Ratio Educationis hozott. Megjelentek a szakkönyvek, és 1779-ben Szarvason megalakult Európában először egy gazdasági szakiskola.

A 19. század első felére a gazdaság fejlesztése már halaszthatatlanná vált. A nemzet nagy elméi Széchenyi, Kossuth, Eötvös és még sokan mások munkálkodtak a hazai ipar és szakoktatás fejlesztéséért. Megalakult a József Ipartanoda, mely az ifjúság ipari oktatását tűzte ki célul.

A Kiegyezést követően gyors gazdasági fejlődés indult el hazánkban, amely szükségessé tette a szakoktatás nagyléptékű fejlesztését. Külföldi tapasztalatokat figyelembe véve nagy munkával és alapos szervezéssel alakították ki azokat az iskolákat, amelyekben a szakmai oktatás feladatát kellett megoldani. 1872-ben megszületett az ipar törvény és megszűntették a céheket. A fejlesztések eredményeképpen az 1890-es évek robbanásszerű fejlődést hoztak a magyar szakoktatásban azzal, hogy sorra alakultak a szakmai képzést nyújtó intézmények. Ebben az évben a magyar szakképzés egyik legnagyobb nemzetközi sikerét aratta a párizsi világkiállításon, ahol a magyar iparoktatás a nemzetek nagydíját a Grand Prixet nyerte el.

E nagyszabású és fontos tevékenységből vette ki részét Dr. Szabóky Adolf, iskolánk névadója 16 éves korában a kegyes-tanító-rendbe lépett és tanulmányainak Budán, Vácon, Nyitrán és Szentgyörgyön végezte, majd utána Kanizsán 1840-ben kezdte tanári pályáját. Néhány évig Szegeden és Kolozsváron tanított; azután rendje 1850-ben Pestre helyezte, ahol harminc évig párját ritkító tevékenységet fejtett ki a magyar ipar és az iparosok érdekében és amellett buzgón szolgálta az oktatásügyet, mint a IV. kerületi főreáliskolában a magyar nyelv tanára. Egyik buzgó tagja volt a Jó- és Olcsó Könyvkiadó Társulatnak. Ő alapította a budapesti legényegyesületet, melynek 25 évig vezetője volt; ő agitált a népbankok, iparsegélyezési és kölcsönzési pénztárak felállításáért. Nagy érdemei vannak az országos iparegyesület létrehozásában, mely megalakulása után igazgatósági tagjává, később alelnökévé választotta. Több mint húsz jótékony-egyesületnek volt elnöke és védnöke. Tevékenyen részt vett a londoni, párizsi, bécsi és hazai kiállítások alkalmával a magyar ipar méltó bemutatásában. A király ezért legfelsőbb elismerésben részesítette, a Ferenc József- és a Vaskorona-renddel is kitüntette. Mint a fővárosi törvényhatóság tagja évekig védte és képviselte az iparosok érdekeit. A magyar iparosok hálája monumentális síremléket állított neki a Kerepesi út melletti temetőben. Szülőházát (Fazekas-tér 3. sz.) márvány emléktáblával jelölték meg.

Irodalmi pályáját 1839-ben, mint a Hírnök rendes levelezőjeként kezdte meg; e lapban és a Századunkban Ludvay álnév alatt több munkája jelent meg; 1845-től fogva a Religió című újságnak is munkatársa volt. Számos cikke jelent meg az iparos szakközlönyökben. Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.